Klasszikusok nyomában 12. – A Koh-i-Noor gyémánt 1. rész

A Koh-i-Noor gyémánt az egyik legnagyobb és leghíresebb csiszolt gyémánt a világon. Klasszikus drágakövekkel foglalkozó sorozatunk következő tárgya ez a csodás drágakő.

Mivel a Koh-i-Noor gyémántnak igen hosszú, csaknem 900 évre a múltba nyúló történelme van, ezért két cikkben szólunk róla. A cikkekben látható ékszerek a Fatumjewels Galéria ékszerkínálatából vannak. A képekre kattintva további információkhoz juthatsz az adott ékszerről.

Ezt a híres gyémántot valószínűleg Dél-Indiában találták 1100 és 1300 között. A kő neve perzsa, jelentése „Fény hegye”, és elképesztő méretére utal – eredetileg 186 karátos volt (ma 105,6).

Hosszú története során a drágakő sokszor cserélt gazdát, szinte mindig férfi uralkodók birtokába került. Mint sok klasszikus drágakő, a Koh-i-Noor is titokzatos, a hiedelmek szerint átkok és balszerencse kíséri. Úgy tartják, hogy csak egy női tulajdonos kerülheti el a rossz előjel auráját. A drágakövet többek között India és Pakisztán is magáénak vallja, de jelenleg a Koh-i-Noor a brit királyi család birtokában van.

A Koh-i-Noor gyémánt felfedezése

A Koh-i-Noor gyémánt korai története nagyon messze van attól, hogy olyan egyértelmű legyen, mint maga a drágakő.

A gyémántra még az időszámításunk előtti 4. évezred végének mezopotámiai szanszkrit szövegei is hivatkozhatnak, de a tudósok nem értenek egyet ebben.

A Koh-i-Noor történetének egyik problémája az a kísértés, hogy bármely nagy gyémánttal azonosítsák, amelyet az indiai szubkontinens eseményeivel kapcsolatos ősi szövegek említenek. A hagyományosabb nézet szerint a követ nagy valószínűséggel 1100 és 1300 között találták a dekkáni Golconda bányákban, bár az írásos feljegyzésekben először Babur (1483-1530), a Mogul Birodalom alapítóját említik tulajdonosként. Ez előtt Dzsingisz kán mongol császáré volt (1162/67-1227 körül). A gyémántot a mogul császár 1526-ban írt emlékiratai említik, és valószínűleg háborús zsákmányként szerezték meg. Babur úgy írta le a drágakövet, mint „az egész világ napi költségeinek felét”.

Egy másik nézet szerint Babur egy másik gyémántról beszélt, és valójában a fia és az utódja kapta a Koh-i-Noort ajándékba Gválijar rádzsájától az első panipati csatában aratott győzelem után 1526-ban. Bármelyik is igaz az események ezen verziói közül, az eredmény ugyanaz, a mogul királyi család birtokában volt a gyémánt, és lenyűgözték udvari látogatóikat azzal, hogy a pávatrónjukba ültették őket.

Egy harmadik nézet, ismét ugyanazzal az eredménnyel, az, hogy a mogul császárok csak a 17. század közepén szerezték meg a gyémántot, miután megtalálták a Krisna folyó Kollur bányáiban.

Nader Sah és a „Fény hegye”

A 18. századra szilárdabb talajon állunk a Koh-i-Noor gyémánt történetének nyomon követésében.

Amikor Nader Sah (1698-1747) megtámadta és elfoglalta Delhit 1739-ben, megszerezte a gyémántot, annak ellenére, hogy az akkori mogul császár megpróbálta a turbánjába rejteni. Amikor Nader Sah először megpillantotta a drágakövet Koh-i-Noornak, avagy „Fény hegye” névvel illette, a név azóta is megmaradt.

Amikor Nader Sah 1747-ben meghalt, a drágakövet legkiválóbb hadvezére, Ahmad Shah (1722-1772) birtokolta, aki megalapította az afganisztáni uralkodók Durani-dinasztiáját. A Durani-dinasztia végül elvesztette hatalmát, és Shujah Sah (1785-1842) kénytelen volt 1813-ban Indiába menekülni, amikor a gyémántot Pandzsáb uralkodójának, Maharaja Ranjit Singh-nek (1780-1839) ajándékozta. Tőle Maharajah Duleep Singh (1838-1893) örökölte, amikor még csak öt éves volt, ám ő volt a Pandzsáb és a Szikh Birodalom utolsó uralkodója, mivel ezután a Brit Birodalom csápjai elérték Észak-Indiát.

A következő részben megtudhatjuk, hogyan került a Koh-i-Noor Viktória királynő birtokába, majd mi történt azután a drágakővel.

Amíg a cikk folytatására vársz, nézz körül a Fatumjewels Galéria gyémánt ékszerei között. A Koh-i-Noort-t ugyan nem találod, ám szebbnél szebb gyémánt ékszerek között válogathatsz.