Eljegyzési gyűrű, ami minden nő álma

Minden kislánynak visszatérő álma az a varázslatos pillanat, amikor a szerelme letérdel elé, és felteszi a nagy kérdést, amelynek megválaszolása örökre egybefonhatja a szerelmesek sorsát.

Felesleges lenne tagadni, hogy én magam is számtalanszor elképzeltem ezt a jelenetet, ahogy azzal kapcsolatban is voltak vágyaim, hogy milyen gyűrű kerül majd az ujjamra az örömtől remegő hanggal kimondott igen után.
Amikor megismertem a páromat, és ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, úgy éreztem, ideje elengedni ezeket a vágyálmaimat, mert velem ellentétben ő nem kifejezetten romantikus típus. Persze, a születésnapom, és az évfordulóinkat sosem felejtette el, és én már ettől is szerencsésnek éreztem magam, mert már ez a figyelmesség sem nevezhető mindennaposnak manapság.

Óriási meglepetés: eljegyzési gyűrű az avarban

Egy késő őszi estén, a kedvenc kis éttermünkbe mentünk vacsorázni.

Mindig itt ünnepeljük kapcsolatunk évfordulóit, mert csodás a konyha és nagyon kedves a személyzet. Titkon reméltem, hogy ez a vacsora különleges lesz, mert már a hetedik évfordulónkat ünnepeltük, de semmi szokatlan nem történt, és a gesztenyepürém sem rejtett eljegyzési gyűrűt. A vacsora végén úgy dönöttünk, hogy teszünk egy sétát a közeli parkban, hiszen még kellemes volt az este. A fák már gyönyörű aranyszínű levelekbe öltöztek, a lehullott avar pedig, itt-ott pedig kupacokba gereblyézve várta, hogy elszállítsák.
Letelepedtünk egy padra és az idő múlásáról, az évszakok változásáról beszélgettünk. No, meg persze arról, hogy most már az összes évszakváltást együtt tervezzük megélni. A párom hirtelen lehajolt, éss megkötötte az eloldódott cipőfűzőjét, majd elkezdett kotorászni a padunk melletti levélkupacban. Mit csinálsz? – kérdeztem, miközben kibuggyant belőlem a nevetés a szürreális látványtól. – Kincset keresek. – mondta, és tovább kotorásztott. Aztán ott térdelve megragadta a bokám, és felkiáltott: – Megtaláltam! Te vagy az! Nézd csak, milyen kincset találtam a kincsemnek! – És ebben apillanatban egy csodaszép eljegyzési gyűrűt tartott elém- Hozzám jössz feleségül, kincsem? A tekintetem az eljegyzési gyűrű és a ragyogó szemei között cikázott, és kimondani ugyan nem tudtam a meghatottságtól, de hevesen bólogattam. Később aztán, szóban is megerősítettem a választ, amikor már nem volt elszorulva a torkom az örömtől. Ahogy felhúzta az eljegyzési gyűrűt az ujjamra, tudtam, hogy ez lesz az az ékszer, amelyet a legnagyobb becsben tartok majd.

Az igazi szerelem jelképe számomra

Az eljegyzési gyűrűm egy klasszikus szoliter gyűrű, egy gyönyörű gyémánttal a közepén.

Egyszerű, mégis lenyűgöző, pont olyan, amilyennek mindig is képzeltem. A férjem elmondta, hogy nagy gondossággal választotta ki a gyűrűt, és különösen ügyelt arra, hogy a gyémánt tökéletesen tiszta és ragyogó legyen. Ezzel is azt szerette volna kifejezni, hogy a szeretetünk tiszta és örök.Külön öröm számomra, hogy az eljegyzési gyűrű átadásakor képes volt legyőzni saját magát, és az én kedvemért igazán romantikus szituációt teremteni, amelyben egyáltalán nem vártam ezt a végkifejletet. Valódi kellemes meglepetés volt számomra, és egyben hatalmas öröm, hogy valóra váltotta a kislánykori álmodozásaimat.
A Fatumjewels kínálatában számos hasonlóan gyönyörű eljegyzési gyűrű található. Az egyik kedvencem a kollekciójukból a fehérarany szoliter gyémánt gyűrű, amely ugyanazt az eleganciát és kifinomultságot sugározza, mint az én gyűrűm. Ez a típusú eljegyzési gyűrű ideális választás azok számára, akik a klasszikus, időtálló szépséget keresik. Biztos vagyok abban, hogy az a menyasszony, akinek innen szerzik be az eljegyzési gyűrűjét, ugyanolyan boldog lesz, mint én. A minőségi alapanyagból, kiváló csiszolású kövekkel készült eljegyzési gyűrűk egyetlen dolgot nehezítenek meg: a választást, hogy melyik legyen. Azt mondják ugyan, hogy tévedni emberi dolog, de aki itt vásárol, az biztosan nem hoz rossz döntést.

Hosszú út az eljegyzési gyűrű felé

Dáviddal még az egyetemen ismerkedtünk meg, és amikor a kávéautomatánál aprót váltottam neki, még nem sejtettem, hogy egyszer ő lesz az, aki eljegyzési gyűrűt húz az ujjamra. Már az első pillanatban nagyon vonzó srácnak találtam, nemcsak a külseje, hanem az elragadó és fergeteges humora miatt is.

Boldog voltam, amikor a véletlen találkozás után a kávéautomatánál randira hívott. Az első találkozást aztán még sok követte, és évekig jártunk. Az egyetemi évek vége felé már szóba került a közös élet és a házasság lehetősége, hiszen mindketten úgy éreztük, valódi társra találtunk egymásban, de akkoriban még egyikünknek sem volt pénze eljegyzési gyűrűre.

Ebben az időszakban, az egyetem utáni nyáron kezdtem úgy érzékelni, hogy Dávid valahogy furcsán viselkedik. Egyre több különös dolgot vettem észre a viselkedésében, de nem tudtam pontosan, mi lehet ennek az oka. Sokszor rejtélyesen mosolygott magában, és olykor a legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben kérdezgetett arról, hogy milyen ékszerek tetszenek nekem, amiket hordok, azokat hol vásároltam, és miért nem mindig veszem le az összes ékszeremet, amikor például zuhanyozom. Egyszer egy kisebb monológot is meghallgattam arról, miért célszerű fürdés előtt levenni a gyűrűket, fülbevalókat, nyakláncokat. Furcsálltam a dolgot, és a hirtelen támadt érdeklődését az ékszerek iránt, de nem kérdeztem róla, hogy miért. Amúgy is szokása fellelkesülni valami iránt, de ritka, ha kitart egy-egy új érdeklődési kör mellett. Jól ismerem – gondoltam – hiszen egyszercsak abbamaradtak az ilyen jellegű faggatózásai.

A különleges pillanat, ami mindent megmagyarázott

A szülinapom nyár végére esik, és aznap Dávid különleges vacsorával készült a számomra. Ünnepeltünk engem, és azt, hogy szeptembertől egy szuper állása lesz, így izgatottan készültem az estére. Kicsit zavart keltett bennem Dávid viselkedése, mert láthatóan ideges volt, és picit oda is kozmált a kedvenc garnélás rizottóm, amit csak ő tud olyan finomra elkészíteni, ahogy én szeretem. Feszültségének okát azonban nem árulta el, csak annyit mondott, hogy izgul, vajon megfelel-e a majd a cégnél, ahova felvették. Így utólag meg kell állapítanom, hogy rettentő rosszul adta elő ezt a hazugságot, de én mégsem gyanítottam semmit. Pláne nem azt, hogy aznap még eljegyzési gyűrű kerül az ujjamra.

Még akkor sem, amikor a vacsora után Dávid hirtelen felállt az asztaltól, és arra kért, hogy kövessem. Nem igazán értettem, mi történik, de felálltam, és mentem utána. A teraszon jégbe hűtött pezsgő és egy gyönyörű virágcsokor várt. Mellette egy kis dobozka. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy David kinyitja a dobozt, amiben egy gyönyörű eljegyzési gyűrű rejtőzik, és remegő hangon feltette a kérdést. Nem, nem azt, hogy hozzám jössz-e feleségül. Szó szerint azt mondta: Emma! Hónapokig ügyködtem azon, hogy megtudjam, mi áll közel a szívedhez, mi az, ami tetszik, és mekkora a méreted. Ha úgy gondolod ez az ékszer olyan, hogy akár életed végéig is szívesen viselnéd, akkor engedd meg, hogy felhúzzam ezt az eljegyzési gyűrűt az ujjadra! Nos, ez a mi történetünk, így került egy könnyes igen után, a minden részletében tökéletes eljegyzési gyűrű az ujjamra.