Klasszikusok nyomában 12. – A Koh-i-Noor gyémánt 2. rész

A Koh-i-Noor gyémánt történetének második részéhez érkeztünk. Ebben a részben kiderül, hogyan került a híres gyémánt a brit királyi család birtokába.

Mielőtt azonban követnénk a gyémánt útját Angliába, nézzük meg közelebbről, ki volt Pandzsáb és a Szikh Birodalom utolsó uralkodója, valamint tekintsük meg a gyémántot kísérő átkot.

A cikkben található ékszerfotók a Fatumjewels Galéria gyémánt ékszerei. A képekre kattintva bővebb információt találsz a neked tetsző ékszerről.

A Koh-i-Noor gyémánt Ranjit Singh birtokában

Pandzsáb, Észak-India, 1839. A harcos Ranjit Singh maharadzsa egy hatalmas birodalmat teremtett itt.

Nem tétovázott, hogy halottakon gázoljon át, hogy elérje célját, de elég okos volt ahhoz, hogy jó kapcsolatot ápoljon a britekkel, akik India nagy részét kontrollálták. Amikor Ranjit halálos beteg lett, a megbocsátás reményében a vagyona nagy részét elajándékozta.

Mi volt a terve a mágikus Koh-i-Noor gyémánttal? Talán lelkiismeretfurdalása volt, amiért hagyta, hogy egy fiatal herceget megkínozzanak annak érdekében, hogy hozzájusson a gyémánthoz?

A maharadzsa halála után egy hindi pap azt állította, hogy a gyémántot az uralkodó neki ajánlotta fel még életében, hogy felépíthesse a Jagannath-templomot.

A prófécia pedig így szól:

„Aki ezt a gyémántot birtokolja, uralni fogja a világot, de emellett az összes lehetséges szerencsétlenség kísérni fogja életét. Csak Isten vagy egy nő viselheti a gyémántot következmények nélkül.”

A Koh-i-Noor Viktória királynő birtokába kerül

1849-ben a Brit Kelet-Indiai Társaság átvette a hatalmat Pandzsáb régió felett is, ami a Koh-i-Noor gyémánt sorsát is meghatározta.

Az angol-szikh háborúkat (1845-49) lezáró békeszerződés kimondta, hogy a drágakövet Viktória királynőnek (ur. 1837-1901) kell átadni. A gyémántot ezután Mumbaiból (akkoriban Bombayből) az angliai Portsmouthba küldték. A Koh-i-Noor biztonságosan megérkezett, és 1850 júliusában egy különleges ünnepségen adták át a királynőnek Londonban.

Nem sokkal később azonban felröppent az átok híre, melyet fentebb leírtunk. Ez egy szenzációhajhász hírből indulhatott ki a Delhi Gazette-ben, amelyet aztán az Illustrated London News is átvett. Az angliai sajtó alig várta a hamarosan megnyíló és már nagyon várt londoni Nagy Kiállítást 1851-ben, ahol már az volt a szenzáció, hogy a gyémántot a nagyközönség előtt is bemutatják.

A királynőt állítólag lenyűgözte a Koh-i-Noor mérete, és megjegyezte, hogy „valóban büszke trófea”. Kicsit azonban elégedetlen volt a csillogás hiányával. Európában akkoriban kifejezetten a csillogást preferálták a puszta méret helyett. Ennek ellenére a gyémánt sztárattrakció volt a Nagy Kiállításon, még akkor is, ha a Punch szatirikus magazin a „Sötétség hegyeként” írta le a drágakövet. A királynő a kiállítás megnyitóján is viselte.

Ezután a királynővel, férjével, Albert herceggel (1819-1861) és a neves optikaszakértővel, Sir David Brewsterrel folytatott konzultációt követően a gyémántot 1852-ben a londoni Robert Garrard királyi ékszerész irányítása alatt átdolgozták. Wellington hercegét megkapta az a megtiszteltetés, hogy elvégezte az első vágást, majd félreállt, hogy két holland gyémántszakértő – Voorsanger és Fedder – dolgozzon a varázslaton.

Az átdolgozás, amely körülbelül 450 órát vett igénybe, szikrázóbbá tette, ám drámaian csökkentette a tömegét 186-ról 105,6 karátra. Bár ma már lényegesen kisebb a Koh-i-Noor, de az újracsiszolás számos hibát kiküszöbölt, és sokkal alkalmasabbá tette brossként való viselésére, amit a királynő kedvelt.

Franz Xaver Winterhalter híres Viktória festménye 1856-ban készült, és egy brosst visel, amely egykor Adelaide királynőé volt, Viktória királynő pedig a Koh-i-Noorral viselte. Ezt az új brossba helyezést ismét Garrard ékszerészei végezték el. Egyéb esetekben Viktoria királynő a gyémántot karkötő központi gyémántjaként viselte.

A brit koronaékszerek

A Koh-i-Noor gyémánt számos koronában feltűnt a brit koronaékszerek részeként, ám az átok miatt csak királynők viselték.

Napjainkban a gyémánt platinából készült levehető tartóban van rögzítve, amelyből a korona többi része is készült. A koronát további 2800 gyémánt díszíti, köztük az a 17 karátos gyémánt, amelyet Törökország uralkodója ajándékozott Viktória királynőnek a krími háborúban nyújtott segítségért. Bár ez a négyzet alakú drágakő önmagában is lenyűgöző, eltörpül a közvetlenül felette elhelyezkedő hatalmas Koh-i-Noor gyémánt mellett.

Az anyakirálynő minden évben viselte ezt a koronát a Parlament államavatóján, valamint lánya, II. Erzsébet megkoronázásán 1953-ban. A korona és a Koh-i-Noor gyémánt ma az Ékszerházban található egyéb koronaékszerek mellett látható.

Nemzetközi visszahívás

Az indiai kormány többször is megpróbálta visszakérni a Koh-i-Noor gyémántot, hogy az visszatérhessen eredeti hazájába.

Az első ilyen kérés 1947-ben érkezett, amikor a drágakő az ország brit uralomtól való függetlenségének szimbólumává vált, amelyet ugyanabban az évben sikerült elérni.

1976-ban egy másik játékos lépett be a vitába, amikor Pakisztán miniszterelnöke, Zulfikar Ali Bhutto szintén megpróbálta elérni a drágakő visszajuttatását országába.

Irán és Afganisztán is igényt tartott a drágakőre. A Koh-i-Noor gyémánt szubkontinensre való visszatérésére irányuló felhívások korántsem csitultak el, és 2015-ben indiai befektetők egy csoportja még jogi eljárást is indított a gyémánt visszaszolgáltatására. Napjainkban a brit királyi család továbbra is vonakodik megválni ettől a leghíresebb és legkívánatosabb gyémánttól.

Bár mindenki Koh-i-Noor méretű és szépségű gyémántra vágyik, nézz körül a Fatumjewels Galéria gyémánt ékszer kínálatában. Biztosan megtalálod a kedvedre való ékszert.