Egy kis drágakő történelem és a jelen problémái
Egy ékszerre tekintve, mely nemcsak pénzben mérhető, hanem érzelmi értékkel is bír, nem is gondolnánk, hogy a drágaköveknek milyen nagy a jelentőségük nyersanyagként és eszközként.
Nézzük meg a különböző technikai területeket, mint amilyen például az optika, a fúrás- és vágástechnológia, a lézerek stb. Mindenhol megtalálható a gyémánt, a rubin és a gránát.
Egy kis történelem
A drágakövek már jóval azelőtt használatban voltak, mielőtt létrejött volna a modern társadalom. A legrégebbi ékszerek több mint 70 000 évesek.
A fenti kijelentésben eltekintünk a legrégebbi ékszerektől, melyek csontból, strucctojásból, tengeri kagylókból készültek.
Azok a kultúrák, melyeknek hozzáférésük volt a drágakövekhez, nagyra értékelték azokat, melyeket sok vallási és egyéb szövegekben meg is említenek. Különböző drágaköveket, mint amilyen a gyémánt, nemcsak vonzó megjelenésük miatt értékelték nagyra, hanem a hozzájuk kapcsolódó egyedi tulajdonságaik miatt is, mint amilyen például a gyémánt esetében annak keménysége.
Manilius már 14-ben leírta, hogy egy gyémánt méretét tekintve csupán egy apró pötty, mégis az értéke meghaladja az aranyét. Hozzá kell tennünk, hogy ő nem kifejezetten a drágakövekről írt, hanem a különböző szerszámokról.
Az Augustus idejében élt Cameer és Intaglios megerősítik, hogy a gyémántot már akkor gravírozó szerszámokhoz használták, és csak kétszáz évvel később bukkantak fel az első gyémánt ékszerek. Még az idősebb Plinius is megemlíti, hogy a gyémánt a létező legértékesebb dolog, annak ellenére, hogy valószínűleg soha nem látott minőségi drágakövet.
A magyarázat az, hogy abban az időben gyémánt szerszámokat exportáltak Rómából Kínába. Ez persze kissé furcsának tűnhet, mivel a Római Birodalom területén nem voltak gyémántlelőhelyek. Ezt az ellentmondást feloldja azonban az Indiával folytatott kereskedelmük.
Indiában már akkoriban legalább 2500 éve ismerték a gyémántot, és különböző országokba, többek között a Római Birodalomba exportálták. Ott már megvolt a technológia a gyémánt feldolgozására, felhasználásukkal szerszámokat is tudtak készíteni egyéb drágakövek gravírozásához, és a jade szerelmesei, a kínaiak éppen erre áhítoztak.
Mítoszok a gyémánt körül és a valóság
Rengeteg mítosz lengi körül a gyémántot, és olykor nem csak varázslatos szépsége miatt. A fent említett körülmény tökéletes táptalaja lett a mítoszteremtésnek.
A hétköznapi ember számára a Római Birodalom idején úgy tűnhetett, hogy az ott áthaladó gyémántok a semmiből jönnek és gyorsan el is tűnnek. Ez persze okot adott egy mítosz születésére, melynek számos verziója keringett.
A mítosz szerint a gyémántok egy völgyből származnak, ami egy szigeten (vagy más elérhetetlen helyen) található, mely területet természetesen egy állat védelmez (az állat fajtája mítoszonként változó). A legismertebb verzió az Ezeregyéjszaka meséiben található, amikor Szindbád véletlenül egy szigeten marad, ahol felfedezi a gyémántvölgyet. A mesének számtalan változata megtalálható, többek között Marco Polo vagy Al Birubi utazásainak leírásaiban, továbbá egy kínai mese szerint a völgy egy olyan szigeten helyezkedik el, mely a Földközi-tengeren van.
Kína tehát megvette a gyémántszerszámokat a rómaiaktól, akik szerencséjükre importálni tudták azokat Indiából. Mégis sok időnek kellett eltelnie, mire néhány minőségi gyémánt került Rómába. Ennek oka kettős volt. Egyrészt Indiában szigorúan szabályozták az exportot, másrészt a kereskedelmi útvonalak áthaladtak az Arab-félszigeten, mely egy olyan terület volt, ahol már korábban megtanulták megbecsülni a kiváló minőségű gyémántot. Ebből kifolyólag csak a legrosszabb minőségű gyémántok jutottak el Európába.
A gyémánt- és egyéb drágakőlelőhelyeket gyakran megpróbálták titokban tartani, éppen ezért sok mítosz keletkezett ezekről a helyekről, melyek révén tudatosan torzították el a pontos információkat a történelem során.
A jelenkor problémái
A fent említett mítoszteremtő szokások maradványa ma is fellelhető a modern kereskedelem egyes rétegeiben, bár a cél ma már kissé módosult.
Egyes lelkiismeretlen kereskedők meglehetősen lazán viszonyulnak a forráskritikához (és a törvények betartásához) és boldogan terjesztenek mítoszokat, melyek célja, hogy a vásárlók ne legyenek tájékozottak, főként azzal kapcsolatban, hogy az adott drágakövek milyen területről származnak. Ennek fontosságáról többet olvashatsz a Konfliktusmentes gyémántok című írásban.
Sajnos a vásárlók sokszor úgy gondolják, hogy nem az ő felelősségük, hogy megfelelő helyről származó drágaköveket viseljenek. Holott nem kell érte túl sokat tenni. A feladat csak annyi, hogy megbízható forrásból vásároljunk. A Fatumjewels Galériában kizárólag minősített drágaköveket használunk fel az ékszerek díszítésére, csak konfliktusmentes gyémántot forgalmazunk.
Nem feltétlenül kell a véres gyémántokig elmennünk, hiszen a bűnözés sokkal közelebbi, hétköznapibb módját is támogatjuk azzal, ha vállat vonunk a fenti kérdésre, és áthárítjuk a felelősséget teljes mértékben a kereskedőre. Gondoljuk csak végig, hogy a rablásokból származó ékszerek is forgalomba kerülnek. Ezek az ékszerek azonban soha nem kerülhetnek fel egy megbízható ékszerüzlet polcaira.
Mindezzel csak azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy valójában a drágakövek felhasználása fontos és kiemelkedő módja annak, hogy a szegényebb országokban a népesség kijusson a nincstelenségből. A drágakövek munkahelyeket teremtenek és az oktatásra való erőfeszítések is azoknak kedveznek, akik a lelőhelyek területén élnek. Nem mindegy, hogy őket támogatjuk vagy a háborúkat.
Viselt ékszereid ne csak elbűvölőek legyenek, hanem etikusak is! Vásárolj ékszert nyugodt lelkiismerettel a Fatumjewels Galériában és viseld azokat büszkén!