Klasszikusok nyomában 3. – A Hope-gyémánt

A Hope-gyémánt jelenleg a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeumban található Washingtonban. Titokzatos kék ragyogását ott tekinthetik meg a látogatók.

A Hope-gyémántot gyakran elátkozott gyémántnak hívják a története és a híre miatt. Ez a híres gyémánt jelenleg 45,52 karátos.

A Hope-gyémánt viszontagságos története

Még napjainkban sem tisztázott, hogy eredetileg honnan származik a világ leghíresebb, illetve leghírhedtebb kék gyémántja, ellenben néhány száz évre visszamenőleg nyomon tudjuk kísérni viszontagságos történetét.

A legenda úgy tartja, hogy ez a csodálatos kék gyémánt eredetileg a hindu istennő, Rama Sita szobrának a szemét szolgálta. Amikor a drágakövet ellopták a szoborról, egy hindu pap azt állította, hogy az istennő elhatározta, mindenkit szerencsétlenséggel súlyt, aki ezentúl ékszerként fogja viselni a gyémántot. Ez egy olyan legenda, mely végigkísérte a drágakövet évszázadokon keresztül.

A Hope-gyémánt általunk ismert története az 1600-as évek közepén kezdődik, amikor még Tavernier Kék volt a neve, amit Indiában, Golcondában találtak. Jean-Baptiste Tavernier drágakőkereskedő vásárolta (vagy más módon jutott hozzá), ettől kezdve az ő nevét viselte a drágakő. Ekkor a kék gyémánt még 112 karátos volt. Tavernier legendájában is van némi ellentmondás. Azt terjesztették, hogy a kék gyémántnak nem sokáig tudott örülni, hamarosan erőszakos halált halt Indiában. Ez persze nem igaz, hiszen biztos forrásból tudjuk, hogy 1689-ben halt meg Moszkvában ismeretlen körülmények között, és ekkor már nem volt birtokában a drágakő.

Tavernier eladta a kék gyémántot XIV. Lajosnak, aki A Korona kék gyémántjának nevezte el. Sieur Pitau, a király ékszerésze 67,5 karátos csepp alakra csiszolta a kék gyémántot. A legenda szerint az ékszerész egy alkalommal viselte a gyémántot, majd nem sokkal ezután feketehimlőben meghalt.

Az idő alatt, míg a Napkirály birtokolta a kék gyémántot, kölcsönadta néhány embernek, akik később így vagy úgy, gyorsan elhaláloztak.

XV. Lajos, a Napkirály utódja már Francia Kéknek nevezte a drágakövet. A király úgy gondolta, hogy a biztonság kedvéért megszabadul a Francia Kéktől, nem akarta, hogy köze legyen hozzá. Ennek ellenére mégis királyi tulajdonban maradt, majd utódja, XVI. Lajos és Marie Antoinette egyaránt viselték a kék gyémántot. Az ő sorsukat ismerjük, a forradalom alatt fejüket vették.

1792-ben, amikor a francia forradalom tetőfokára hágott, a drágakövet Cadet-Guillot, a királyi kincstárnok ellopta, majd az eltűnt 38 évre. 1830-ben felbukkant egy kék gyémánt a londoni piacon, melyet később acélkék színe alapján a Francia Kékként beazonosítottak, ám ekkor már újra volt csiszolva, tömege mindössze 44,5 karát volt.

1830-ban egy angol bankár és drágakőgyűjtő, Henry Philip Hope vásárolta meg a kék gyémántot 18 000 fontért, később a neve után Hope-gyémántként vált ismertté.

A Hope családot évekig nem érte semmilyen balszerencse. A drágakövet Lord Francis Hope örökölte meg 1890-ben. Lord Hope felesége, Mary Yohe, aki gyakran viselte a gyémántot, elhagyta a férjét egy másik férfiért, majd nem sokkal később szegénységben halt meg. Hope második felesége szintén váratlanul hirtelen halált halt. Mindkét feleség szerencsétlenségét összefüggésbe hozták a Hope-gyémánt átkával.

Az 1900-as évek elején a Hope-gyémántot újra eladták. A drágakőnek egy sor különböző tulajdonosa volt, akik közül sokan megőrültek, meghaltak vagy gyilkosság áldozatává váltak, miközben a kék drágakövet birtokolták. Nem véletlen, hogy Pierre Cartier gyorsan túladott az ékszeren. Evalyn Walsh McLean lett az új tulajdonos, aki gúnyosan nevetett a gyémánt átkának legendáján. Nyolc éven át valóban nem történt semmi. Ezután egyik fia meghalt egy közúti balesetben, egyik lánya meghalt kábítószer túladagolásban, a férje pedig pszichiátriára került. Mindezek ellenére Evalyn továbbra is gyakran viselte a gyémántot, még hétköznapokon is. 1947-ben, 61 évesen halt meg egyedül, kissé zavarodott elmével. A fotón a Hope-gyémántot viseli.

Evalyn Walsh McLean halála után két évvel Harry Winston – a hölgy teljes ékszerkollekciójával együtt – megvásárolta a Hope-gyémántot is, amiért 176 920 dollárt fizetett. (3000 dollárral kevesebb, mint amennyiért Cartier adta el a gyémántot 37 évvel azelőtt.) 1958-ban a drágakövet a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeumnak adományozta, ahol az azóta is megtekinthető. Nem lehet tudni, hogy milyen indíttatásból, de Harry Winston egyszerű postai csomagként postázta a felbecsülhetetlen ékszert.

A különleges, évszázadokon át ismert drágakövek szinte mindegyike saját legendával rendelkezik. A Hope-gyémánt útját végigkísérő szerencsétlenségek akár véletlenek is lehetnek, de az is meglehet, hogy valóban működik az évszázados átok.