Mi az ékszer?

Az ékszerek és az egyéb testdíszek azóta vannak jelen életünkben, amióta az emberi faj létezik. Nézzük meg közelebbről, mit is jelent pontosan az ékszer, mint fogalom.

A kezdetekben szándékosan létrehozott sebhelyek mintái, az általuk kialakított szimbólumok jelezték az adott egyén hovatartozását, a tapasztalatait, illetve a státuszát egy csoportban. Pont mint napjainkban egy exkluzív óra vagy egy vallásos szimbólumot megjelenítő medál.

Piercingek, tetoválások, dekoratív hegek, testfestés, nyakláncok és karperecek kagylóból, csontból, fából, kőből, bőrből vagy fémből. Mindezek közös jellemzője, hogy az emberi test díszítésére szolgálnak.

Mitől válik valami ékszerré?

Az ékszer szó említésére általában az ember gyűrűre, nyakláncra, fülbevalóra és hasonló dolgokra asszociál, melyeket jól látható helyen viselünk.

Az általános felfogás szerint napjainkban azt tekintjük ékszernek, mely fémből, főként nemesfémből készül és gyakran drágakővel van díszítve. Ennek ellenére nem könnyű az ékszert, mint fogalmat definiálni. A kiegészítő és az ékszer közötti határ nem teljesen egyértelmű. Az órát és a napszemüveget nem tekintjük ékszernek, annak ellenére, hogy sokszor ugyanazt a célt szolgálják, mint például egy karkötő vagy egy orrpiercing. Az orrpiercing a testékszer kategóriába tartozik, ami szintén egy olyan terület, melyet szintén nem foglal magában az ékszer fogalma, annak ellenére, hogy például egy fülbevaló is megkövetel egy invazív beavatkozást, kell hogy legyen egy luk a fülben, hogy a fülbevalót viselni lehessen.

Az órák és a napszemüvegek annyiban térnek el az ékszerektől, hogy egyértelmű funkcióval rendelkeznek. Attól azonban igen távol állunk, hogy minden órát és napszemüveget csupán a praktikus funkciója miatt viselnénk.

A gyűrűkre áttérve muszáj megemlítenünk, hogy ez egy olyan ékszer, aminek szintén lehet praktikus funkciója. Voltak időszakok, amikor pecsételésre használták azokat, aláírás helyett, illetve levelek lezárására. Ugyanez vonatkozik azokra a gravírozott hengerekre, melyeket a tulajdonosaik a nyakukban vagy a csuklójukon viseltek, ezeket viaszon vagy agyagon gördítették át aláírás helyett, mintegy hitelesítésként.

Az ékszer olykor a „viselhető pénz” funkcióját is betölti. Azok az ékszerek, melyek nemesfémből készültek és drágakövet tartalmaznak értékük révén egy gazdasági biztonságot nyújtanak tulajdonosuk számára. Tekintsük meg példaként az eljegyzési gyűrűt, ami pont egy olyan ékszer, mely egyaránt reprezentál gazdasági biztonságot és szociális státuszt. Egyrészről mutatja azt, hogy aki az eljegyzési gyűrűt viseli házas (vagy hamarosan az lesz), valamint az eljegyzési gyűrű értéke megmutatja, hogy aki viseli mennyire tehetős.

Nem túl egyszerű egy világos definíciót megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy mi valójában egy ékszer. Definiálhatjuk úgy, mint olyan kiegészítőt, melyet az emberi test díszítésére használunk. Ám ez elmondható a ruhákról, kalapokról, cipőkről is, tehát ez a meghatározás nem ad egyértelmű határvonalat. Ráadásul a bross nem is illik bele ebbe a meghatározásba, hiszen nem érintkezik közvetlenül a testtel, mégis ékszerként tekintünk rá.

Művészet vagy tudomány?

Az ékszerek valódi művészi kialakítást is kaphatnak, ahol az esztétikai cél ugyanaz mint egyéb művészetek esetén, egy gondolatot tárgy formájában megjeleníteni.

Ennek ellenére a művészettörténet területén nincs könnyű dolguk a szakértőknek az ékszerekkel kapcsolatban, illetve arról, hogyan kellene ezeket kezelni. Sok ékszer valóban kézművesség eredménye, ugyanakkor a tervezést többé-kevésbé mindig az a cél vezérli, hogy az valamilyen módon jól illeszkedjen az emberi testhez.

Kiállítások tekintetében nagyon eltérően kezelték az ékszereket az idők folyamán. Az 1600-1700-as években az ékszereket minden egyéb lehetséges tárggyal együtt állították ki. Legtöbbször művészi alkotásokkal, valamint egyéb természeti kuriózumokkal. A természeti különlegességekhez teljesen logikusan kapcsolták az ékszereket, hiszen nemesfémről és drágakövekről van szó, melyek a föld felszíne alatt jönnek létre és bányászat révén jutunk hozzá.

Az 1800-as években sok ékszer és drágakő került kiállításra a világkiállításokon. Az 1900-as évek elején, a modernizmus áttörésekor az ékszer már sokkal kevesebb teret kapott a művészetek körében. A XX. század közepétől kezdve pedig az ékszerek és a drágakövek szinte teljesen átkerültek a természettudományi kiállításokra.

Mind a művészeti, mint a természettudományi múzeumokban egyre általánosabbá vált, hogy valamilyen formában létrehoztak egy „kincstárat”, ahol bemutattak néhány ékszert a gyűjteményükből. Azonban szinte mindig hiányzik egy nagyobb kontextus, amikor ékszereket állítanak ki. A fókusz sokkal inkább mutat a gazdasági értékre, valamint arra, hogy ki birtokolta vagy viselte az adott ékszert, mint arra, amit valójában elmondhatnának arról az időről vagy kultúráról, amikor az ékszert létrehozták.

Ez alapján láthatjuk, hogy a művészeti vagy nem művészeti besorolás sem segít többet számunkra az ékszer fogalmának meghatározásában. Lehet, hogy éppen elegendő, ha gyönyörködünk bennük és viseljük a szebbnél szebb darabokat.