A briliáns csiszolás története

Elgondolkodtál már valaha, hogy minek köszönhető a csodálatos briliáns gyémánt az ékszereiden? Nézd meg alaposan a gyémántgyűrűd drágakövét. Roppant bonyolult a mintázata, igaz?

Egy gyémántot briliánssá varázsolni nem olyan megerőltető, mint az ember gondolná, persze csak akkor, ha valaki ért a gyémántcsiszoláshoz.

A gyémántot már több ezer évvel ezelőtt nagyra becsülték, ám csak az 1300-as években jöttek rá, hogy mekkora potenciál rejlik abban, hogy megemeljük a gyémánt optikai hatását azáltal, hogy speciális módon csiszoljuk. A XIV. század előtt a gyémántot főként nyers drágakő formában használták és a csiszolás mindössze annyit jelentett, hogy a drágakő éles széleit lecsiszolták.

Az 1300-as években kezdték el lecsiszolni nagy gondossággal a gyémánt egyenes felszínét is, a végeredményt hegyes kőnek hívták. Ez volt az első csiszolási eljárás, mely kifejezetten a gyémánthoz illeszkedett, és ez volt annak a fejlődésnek az első lépése, mely napjaink briliáns csiszolásához vezetett. Ezt használjuk több mint száz éve, hogy létrehozzuk a legszebb briliáns gyémántot.

A briliáns csiszolást más drágakövek esetén is alkalmazzuk, de csak a gyémánt esetében használjuk olykor egymagában a briliáns szót. Amikor briliáns gyűrűről beszélünk, akkor mindenki számára egyértelmű, hogy gyémántgyűrűről van szó. Ezzel szemben egy rubin esetében, mely briliáns csiszolást kapott, akkor sosem hagyhatjuk el a drágakő megnevezését, tehát briliáns csiszolású rubinnak hívjuk. A fotón éppen ezt láthatjuk.

A nyers gyémánttól a csiszolt drágakőig

A drágakő csiszolás történetében nagy mérföldkő volt, amikor 1476-ban feltalálták a csiszolókorongot.

A csiszolókorong révén a fazetták csiszolása jóval egyszerűbbé vált. Ez után fejlődött ki sok különböző csiszolási technika. Ezek közül egyes csiszolásoknál a nyers drágakő formája állt a középpontban, mások azonban inkább az akkori trendeket követték. Az egyik stílus, mely lehetetlen volt a csiszolókorong használata előtt, a dupla csiszolás, mely több fazetta felépítése révén jött létre.

A briliáns úttörői

Két név fémjelzi a briliáns csiszolást, a velencei Vincenzo Peruzzi és a bostoni Henry Morse. Ők ketten óriási lépéseket tettek annak érdekében, hogy mai formájában élvezhessük a gyémántot.

Vincenzo Peruzzi egy velencei drágakő csiszoló volt, aki az 1800-as években élt. Ő hozta létre a briliáns csiszolás alapjait. Saját csiszolási formát fejlesztett ki, amit akkoriban egyszerűen „Peruzzi-csiszolásnak” hívtak. Bár a rundiszt (kerület) nem kör alakú volt és a fazetták szabálytalanok voltak, az arányok hasonlóak voltak a mai briliáns csiszoláshoz. A fazetták és a kaletták száma is 58 volt mint napjainkban. A meghatározások könnyebb megértése érdekében tekintsük meg ezt a vázlatot.

A másik személy, akinek nagy befolyása volt arra, hogy kifejlődhessen az ideális gyémánt csiszolás, a bostoni Henry Morse volt. 1860-ban nyitotta meg első gyémántfeldolgozó üzemét Észak-Amerikában. Morse-nak sikerült meghatároznia a briliáns csiszolás koronájának és pavilonjának paramétereit. Az ő felfedezése egy óriási lépés volt a gyémánt csiszolás fejlődésében.

A modern briliáns

1919-ben tovább fejlődött a briliáns csiszolás, melyet egy tudósnak, Marcel Tolkowsky-nak köszönhetünk.

Ekkor mutatta be Tolkowsky a saját értelmezését Morse teóriájával kapcsolatban. Később elemezte, továbbfejlesztette és tökéletesítette a siker képletét, majd az évek során kisebb kiigazításokat végzett a kapott eredményen.

Tolkowsky egy olyan családban nőtt fel, ahol matematikusokkal és ásványtudósokkal volt körülvéve. Ő volt az első, aki elsőként elemezte és írta le a gyémánt csiszolást tudományos szinten. A mű címe: „Gyémánttervezés – matematikai és vizuálisan mélyreható elemzés a tükröződésről és fénytörésről a gyémántokban”. Ezt a munkát azóta is nagy tisztelet övezi.

A 40-es években a briliáns csiszolás tovább fejlődött, létrejött a 86 fazettás változat. Létezik ennek egy skandináv változata is, mely 1968 óta a gyémántcsiszolás normája.

1969-ben létrejött a princess csiszolás a maga 146 fazettájával, de ezek után már csökkent a verseny a fazetták számának növelése körül.

A briliáns csiszolás egyenes arányainak köszönhetően egy briliáns gyémánt tömege két adatból kiszámítható. Ez a két adat a rundiszt mérete, valamint a gyémánt magassága.

Megdöbbentő, hogy hány évszázados fejlődés eredménye a gyémánt briliáns formája. Nem véletlen, hogy ennyire tökéletesnek látjuk, hiszen az is.

Nézz körül a Fatumjewels Galéria gyémánt ékszerei között! Egészen biztosan találsz olyan briliáns gyémánttal díszített ékszert, mely elnyeri tetszésedet.